„Ahol minden sebzett lélek meggyógyul”

Tóth Judit Nikoletta írása az Artnews oldalán

 Október utolsó estéjén került bemutatásra Marton László rendezésében, Kentaur díszletei között a Vígszínház legújabb, hat éven felülieknek szóló előadása, az Óz, a csodák csodája. A 115 évvel ezelőtt L. Frank Baum által írt meseregényt 1939-ben filmesítették meg. A film és annak betétdalai világszerte sikeresek lettek, népszerűségük és aktualitásuk is töretlen. Ezt a klasszikus csodát vitte színpadra a Vígszínház társulata a jubileumi, 120. évadában.

Október utolsó estéjén került bemutatásra Marton László rendezésében, Kentaur díszletei között a Vígszínház legújabb, hat éven felülieknek szóló előadása, az Óz, a csodák csodája. A 115 évvel ezelőtt L. Frank Baum által írt meseregényt 1939-ben filmesítették meg. A film és annak betétdalai világszerte sikeresek lettek, népszerűségük és aktualitásuk is töretlen. Ezt a klasszikus csodát vitte színpadra a Vígszínház társulata a jubileumi, 120. évadában.

Nem hiszem, hogy korosztálytól függetlenül lenne olyan ember, aki ne ismerné Dorothyt és az általa végigjárt sárgaköves utat a szivárvány alatt. Aki ne hallott volna a tornádóról, ami elragadja, hogy élete legnagyobb élményét és ajándékát az igaz barátság lehetőségét tapasztalja meg a bajában. Hiszen nem csak hűséges kutyája Totó, de az ész nélküli Madárijesztő, a szív nélküli Bádogember és a gyáva Oroszlán is elkíséri őt Smaragdvárosba, hogy megkeressék Ózt, a nagy varázslót, akitől azt remélik, segíteni fog rajtuk, és teljesíti kívánságaikat. Az út kihívásokkal, jó és rossz boszorkányokkal teli, de sikeres. Ugyan Ózról kiderül ő sem mindenható, de emellett az is, mekkora erő rejlik az őszinte és tiszta barátságban, és az önmagunkba vetett hitben.

A történet tele van örök érvényű tanulságokkal és szimbólumokkal. Bizonyítékokkal arra, hogy tényleg csak a mesterséges környezetünk változott az évezredek során, az emberi lélek alapvetően ugyanolyan. A mese, és annak színpadi változata is szinte nagyítón keresztül, félreérthetetlenül, de nem pátoszosan veszi számba a nézőnek szánt levonandó tanulságokat. Az elkészült színdarab így nem csak magas színvonalon, egy varázslatos világot kialakítva szórakoztat, de tanít is. Alapvetően arra, hogy Dorothy és barátainak a boldogulását és boldogságát most sem a külső körülményekben kell keresni.

Nagyon jókor vitték színpadra ezt a klasszikus mesét az alkotók, előadók. A történet ugyanis olyan tudás hordozója, amely nem csak példát mutat nekünk, de bátorít is. Konformista világunkban arra, hogy merjünk saját megoldásokat találni, hogy ragaszkodjunk önmagunk megőrzéséhez, családunkhoz, barátainkhoz. Szembe mer menni azokkal a mesékkel és hőseikkel, akik Dorothy valós idejében még távoli jövőnek számítottak volna. Mert a modern mesehősök sajnos nem csak megjelenésükben mások, mint a klasszikus elődeik, de sok esetben pont a pozitív minta hiányzik belőlük.

Az egész estés, bábokkal, animációval, és táncbetétekkel kiegészített zenés darab minden korosztályt elrepít a szivárványon túlra. Tökéletesen ki vannak használva a „kőszínház” szabta keretek. A modern fény- és mozgástechnika, a színpadi tér horizontális és vertikális beépítése méltó környezetet teremt a csoda megéléséhez. Az pedig, hogy ez a csoda csak ott a színpadon, arra a két-három órára lesz a miénk, vagy bele merjük hallani saját történetünkbe is, ugye tudjuk hogy már nem az alkotókon múlik…

Forrás: artnews.hu