A hős és a csokoládékatona
Rendező: Kapás Dezső
Fordító: Réz Ádám
antiromantikus komédia három felvonásban
Ha a jóhiszemű néző beül a színházba, s miután kialusznak a lámpák és felmegy a függöny, egy leányszobát lát, a leányszoba erkélyajtajában pedig egy szép lányt, aki ábrándozva gyönyörködik a szemközti hegycsúcsok fenségében, majd kisvártatva fegyverropogás hallatszik, egy ellenséges katonatiszt ugrik be az erkélyajtón, és pisztollyal kényszeríti a lányt, hogy rejtse el – mit gondol akkor a jóhiszemű néző, miféle darabhoz tévedt be aznap este? Romantikus színműhöz, természetesen.
Azután jön a meglepetés – ami nem is meglepetés, ha közben kiderült, hogy a szerző G. B. Shaw. A vadregényből „antiromantikus komédia” lesz: ő nevezte annak. A szereplők egymás után lelepleződnek: a lány nem eszményi hősnő; vőlegénye, a daliás katonatiszt nem eszményi hős; a cseléd nem cseléd; és az úr nem úr. De legfőképpen maga a háború lepleződik le: egy cseppnyi romantika se marad benne.
A csokoládékatona mégsem tartozik a keserű, kijózanító művek közé; ellenkezőleg, csupa humor, pezsgés, játék. Mi, akik legalább egy világháborút átéltünk, kitűnően szórakozunk rajta. De érthető, ha VII. Edward angol királyt még felháborította a katonáskodásnak ez a fajta ábrázolása, és a bemutató után kijelentette: „A szerző természetesen őrült”.
A nagysikerű londoni premieren egyébként a nézők között is akadt egy felháborodott szellem, aki belefütyült a tapsviharba. Mire Shaw a következő szavakkal fordult hozzá: „Egyetértek önnel, barátom, de mit tehetünk mi ketten ennyi emberrel szemben?”.
Még egy mulatságos mozzanat: Shaw már megírta a darabot, de még nem tudta, hol legyen a cselekmény színhelye. „Történelemben és földrajzban abszolút tudatlan vagyok... Sidney Webb említette a szerb-bolgár háborút... Erre fogtam az atlaszt, és kikerestem Szerbiát meg Bulgáriát.”
Ma már tudjuk, hogy majdnem mindegy, hol nyílt fel az atlasz Shaw kezében. Az ő képzeletbeli Balkánja egyetemes érvényű: az értelmetlen háború földje.
(az előadás időtartama 2 óra 25 perc, két szünettel)
díszlettervező: Fehér Miklós
jelmeztervező: Kemenes Fanni
rendező: Kapás Dezső
bemutató: 1970. január 23., 19:00 | Pesti Színház