Az üvegcipő (1924)
Rendező: Vajda László
vígjáték 3 felvonásban
Első felvonás: Romeiser Adél egy szerény kispolgári penzió tulajdonosnője a Józsefvárosban. A penzióban csupa régi vendég lakik, mint Sipos Lajos, a bútortervező és Császár Pál ékszerészsegéd. Ugyancsak hosszabb ideje szolgál már a penzióban Irma, mindenes cseléd. Szegény és szurtos a kis cselédlány, de titkon Hamupipőkének álmodja magát, aki üvegcipőben megy a fényes bálba, s akit négylovas hintón visz majd magával szívbeli párja, a mesebeli herceg. Ez a mesebeli herceg nem más, mint Sipos ur, akibe a kis cseléd titokban régen szerelmes. De Irma álmait veszedelem fenyegeti. Sipos ugyanis már tíz éve lakik Adélnál és tíz év sokkal nagyobb idő, hogysem egy agglegény puszta albérlő maradhatott volna a penzióban. Adél, noha most már Császár Pálba, a csinos ékszerészsegédbe szerelmes, belátja, hogy a nála fiatalabb férfi oldalán nem lehetne boldog, s elhatározza, hogy szerelme elől Siposhoz menekül: feleségül véteti magát a rajzolóval. Mikor ezt Irma megtudja, kétségbeesésében bevallja szerelmét Siposnak, de Lajos nem veszi komolyan a gyereklány vallomását. Adél pedig felkeltve Sipos féltékenységét, ráveszi arra, hogy házassági tervébe beleegyezzék.
Második felvonás: A penzió udvarán Adél és Sipos ur lakodalmát ünneplik a fehér asztalnál. Már hat óra felé jár az idő, a hangulat egyre emelkedettebb, s épp a cigányt várják, amikor Irma, aki elkeseredésében — életében először — belekóstolt a pálinkába, Sipos toasztja alatt, magáról és mindenről megfeledkezve, leleplezi asszonyát, Adélt és Császár urat, az ékszerészt. De mintha csak a kis cseléd megkínzott szívéből robbanna ki: e pillanatban szörnyű égiháboru tör ki; a leány feljajdulását tuldörgi a zivatar, s a készülő botrányt elmossa a zápor. A vendégek bevonulnak a cigánnyal. Adélnak sikerül rávennie Sipost, hogy ne csináljon botrányt a vendégek előtt, jöjjön vele — amint illik — táncolni. Irma egyedül marad az udvaron, s kétségbeesett elhatározással elrohan a tomboló viharban.
Harmadik felvonás: Irmát menekülése Roticsné házába vitte, ahonnan szerencsére még idejében kiszabadította a rendőrség. A kerületi kapitányságon büntényt szimatolnak, beidézik az egész lakodalmas társaságot, Roticsnéval együtt, de kiderül, hogy nincs büntény; a kis cseléd maga akarta eldobni magától egyetlen kincsét, tiszta, szép szivét, amelyet az ő mesebeli hercege megvetett. Szerencsére ez nem sikerült, és Sipos ur csak most látja, milyen kincs ez az egyszerü, tiszta kis parasztlány, milyen ritka igazgyöngy Irma szive és a mesebeli herceg magával viszi Hamupipőkét, mint a menyasszonyát. Sipos ur helyét pedig a penzióban Császár ur foglalja el.
(Magyar Szinpad, 1924. november 16.)
Díszlettervező: Málnai Béla
Rendező: Vajda László
Ősbemutató: 1924. november 15., 19:30, Vígszínház
Korabeli beszámolók Az üvegcipő próbáiról és bemutatójáról:
Molnár Ferenc egy francia fürdőhelyen írja meg Az üvegcipőt.
„Budapestről jelentik: Megírtuk, hogy Molnár Ferenc szombaton Párisba utazott. Értesülésünk szerint négy hétig marad a francia fővárosban. Azután egy franciaországi fürdőhelyre utazik, ahol Az üvegcipőt szándékozik megírni.”
Pragai Magyar Hírlap (1924)
Csütörtök délelőtt fél tíztől péntek délután negyed háromig próbálták Az üvegcipő második felvonását
„Öt világrész színházi közönsége és az egész művelt világ irodalmi fórumai izgalmas érdeklődéssel várják Molnár Ferenc új színdarabjának, az Üvegcipőnek premierjét, amelyet november közepén tartanak meg a Vígszínházban.
A Molnár-darabok próbáit mindig valami titokzatosság veszi körül, mert Molnár Ferencnek elve és kabalája, hogy a nagyközönség először a premieren ismerje meg a darabot.
A szerző az olvasópróbától kezdve, a nyilvános főpróbáig, minden próbán megjelenik, hogy személyesen győződjék meg arról, vajjon darabjainak minden szavát, gondolatainak minden nüanszát úgy mondják-e el, úgy játsszák-e el, ahogyan ő elképzeli.
Az Üvegcipő próbái — ha lehet — még szigorúbbak, minuciozusabbak, mint az eddigi Molnár-próbáik voltak. A darab szereplői mondják ezt, akiket az első próbától kezdve egy gondolatkörben tart össze Molnár Ferenc szerzői, vagy inkább költői szuggesztiója.
A második felvonás egy penzió kertjében történik, ahol lakodalomra gyűltek össze a vendégek. Hosszú, fehér asztal mellett ülnek az oszlopokkal két részre osztott színpad hátsó részén a vendégek, szám szerint negyvenen. Negyven személy részére kell -teríteni a kellékesnek teljes evőkészletet. A negyven vendég között ott ül Varsányi Irén, Hegedűs Gyula, Rajnai, Pártos, Dénes György, Vaszary Piroska. A többiek részben növendékek, részben vendégstatisziták. [...]
*
Molnár Ferenc ezt az instrukciót adta a viharjelenésre:
»Először menydörgés, aztán szél, aztán szünet, azután a szél erősebb. Megint kis szünet, halk, lassú eső, erős szél, hirtelen zápor, megint enyhe szél, lassú eső, egyre lassúbb, amely fokozatosan megszűnik.«
*
A premierre már most levélben, táviratban és személyesen akarják a jegyeket szétkapkodni. Londonból is érkezett jegymegrendelő sürgöny.
*
A Vígszínháznak azok a tagjai, akik nem játszanak az Üvegcipőben, téli turnékra indulnak. Azt mondják, hogy három hónapig úgy sem lesz a színháznál semmi dolguk.”
Színházi Élet (1924)
Darvas Lili első föllépése a Vígszínházban.
„Darvas Lili, aki november elseje óta a Vígszínház kötelékébe tartozik, Molnár Ferenc új vígjátékának: »Az üvegcipő«-nek női főszerepében lép először a Vígszínház közönsége elé. »Az üvegcipő« kis cselédlányának tragikomikus figurája a kivételes pályafutású művésznőnek először ad alkalmat arra, hogy nagyszerű művészetének teljességével kapcsolódjék a Vígszínház. együttesébe.”
Pesti Napló (1924)
„Az Üvegcipő vígszínházi bemutatója az igazi nagy premierek külsőségei között zajlott le. A Vígszínház előtt félnyolc tájban az autók egész tömege sorakozott és háromnegyed nyolckor, amikor megkezdették az előadást, Budapest legelőkelőbb színházi közönsége foglalta el a páholyokat és a földszintet.
Frakk, szmoking és pazar estélyi ruhák tündököltek a nézőtéren, ahol lázas izgalommal várták az előadás megkezdését Amikor sötét lett és a gong jelezte a kezdetet, a nagy eseményeket megelőző moraj futott át a nézőtéren és egy pillanat alatt halotti csend lett.
Az érdeklődés jelenetről-jelenetre fokozódott. A pompás előadásban egyetlen ötlet nem halványult el és minden sziporkázó tréfa hangos derültséget keltett.
Az első felvonásban két ízben hangzott el nyíltszíni taps; a felvonás végén pedig az egész közönség a helyén maradt és így ünnepelte a szereplőket és a szerzőt.
Az első felvonás után huszonötször hívták ki a szereplőket, és Molnár Ferencet.
A második felvonás ugyanebben a kitűnő hangulatban folyt le, az egyes jelenetek után gyakran hangzott fel nyíltszíni taps, más jeleneteket pedig állandó derültséggel kísért a közönség. Ennek a felvonásnak a hatása még elementárisabb volt és mintegy harmincszor hívták a függöny elé a szereplőket, a szerzővel együtt.
A harmadik felvonás rendkívül mulatságos és kacagtató jeleneteit is nagy élvezettel fogadta a közönség és amikor vége volt az előadásnak, az ünneplés folytatódott és a nézőtérről kifelé igyekvő közönség percekig állt a helyén, hogy utoljára is honorálja a színészek bravúros munkáját és láthassa még egyszer a világhírű írót. Mintegy félóráig tartott, amíg a premier közönsége elhelyezkedett autóiban és kocsijaiban, és már negyed tizenkettő volt, amikor újból csendes lett a Vígszínház környéke.”
Pesti Napló (1924)
A színészek
Méltók a Vígszínház tradícióihoz: ennél nagyobb dicséretet nem lehet mondani. Varsányi Irént új alakjában ismertük meg: a csendesség, szelídség és a szenvedés ábrázolója szilajságtól lobogó, energikus filiszterdémont játszik, s ez a figurája épp oly tökéletes, mint a sok száz ellenkező, melyet színészi pályafutásának kezdete óta láttunk tőle.
Darvas Lili némelykor az Égi és földi szerelem magasságaiba emelkedik. Szépsége és graciózussága a cseléd-viganón keresztül is átragyog s forró beszédéből oly izzó érzékiség árad felénk, amely végigborzong az idegeinken. Góthné egy epizódszerepben utolérhetetlenül jó és jellegzetes, s ugyanaz mondható Góthról is, aki a darab egy mellékalakját kreálja. Hegedűs Gyula, a nyárspolgár, a zsarnok és a szentimentális bútorrajzolót egyesíti játékában tökéletesen harmonikussá. Kitűnő Rajnai Gábor, mulatságos Vaszary Piri, Szerémy és Sarkadi, Győző és egy rossz, de érzelmes kis utcai hetaira szerepében sokat ígér és sok ígéretet már be is váltott a fiatal Sitkey Irén.
A szerző
Molnár Ferenc, aki huszonhat napon át a színpadon élt, szünet nélkül rendezett, kiabált és kétségbeesett s még azt a hallatlan hőstettet is végrehajtotta, hogy — Fészekbeli kártyapartiját elmulasztva — nem éjszakázott és hajnalban kelt, aránylag a legnyugodtabb a premier lázában. Pár szót váltok csak vele, de azt oly nyugodtan, mintha az egymás egészsége felől tudakozódnánk. Aztán cognakos üveget, pohárkát vesz elő a zsebéből, megkínál és jókedvűen mondja:
— Ez többet ér, mint minden nyilatkozat.
Szomaházy István - Színházi Élet (1924)
Hogyan fésülködnek a házmesternék a Józsefvárosban?
„Molnár Ferenc új vígjátékának. Az üvegcipőnek van egy igen mulatságos figurája: Popovicsné, a házmester felesége. A szerepet Gazsi Mariska játssza, aki — hogy teljesen élethű józsefvárosi házmesternét alakítson a színpadon — a minap körsétára indult a Nap és a Kistemplom ucca házaiban, hogy külalakra megfelelő házmesternét találjon, akit érdemes lemásolni a színpadon. A tanulmányút nem vezetett különösebb eredményre, mert a házmesternék nagy része ma már a Józsefvárosban is pubi-frizurát visel, sőt a. művésznő olyanra is akadt, aki frissen ondolált fejjel jelent-meg lichthofra nyíló ajtajában. Gazsi Mariska már-már csalódottan haza akart térni, amikor a Kistemplom uccában igényeinek megfelelő házmesternéra akadt, akinek frizurája is, ruházata is megfelelt Az üvegcipő céljainak.”
Pesti Napló (1924)