Az üvegcipő (1978)
Rendező: Kapás Dezső
vígjáték 3 felvonásban
Száz évvel ezelőtt született Molnár Ferenc, aki – Kárpáti Aurél szavaival – „elsőül törte be szellemi elzárkózásunk kapuját és […] ismertté, becsültté tette külföldön is a magyar író nevét”. A Vígszínház, amelynek falai között Molnár egykor legnagyobb sikereit aratta és ahol a felszabadulás után is több emlékezetes Molnár-repríz zajlott le (Játék a kastélyban, Az ördög, A hattyú, Testőr, Liliom), az ünnepi alkalomból Az üvegcipő felújításával hódol az író emlékének.
Az 1924-ben ugyancsak a Vígszínházban bemutatott Az üvegcipőt annak idején két okból tartották jelentősnek, illetve érdekesnek. Jelentősnek azért, mert ebben a józsefvárosi idillben Molnár két korai, kiemelkedő alkotásának, A Pál utcai fiúknak és a Liliomnak környezetéhez, hangulatához tér vissza; érdekesnek meg azért, mert Az üvegcipőben Molnár, állítólag, saját magánéleti válságát „írta ki” magából. A cselekményben Irma, a 19 éves kis cselédlány, ez a „józsefvárosi Hamupipőke”, bátorságával, őszinteségével, tisztaságával végül elhódítja szívszerelmét, a javakorabeli Sipos urat Adéltól, az érett szépasszonytól; a 46 éves Molnár pedig ezidőtájt szakított vele majd egykorú feleségével, Fedák Sárival, a híres-hírhedt primadonnával és kötötte össze sorsát a 22 éves Darvas Lilivel – egyébként Irma első alakítójával.
Túl e magánéleti pikantérián, a vígjáték önmagában is egyike Molnár Ferenc legérdekesebb, legegyénibb hangú műveinek. Érzelmes lírája finom iróniával árnyalódik, a hiteles külvárosi környezetet a meseszerűség fátyla vonja be, a kispolgári ábrándvilágnak a groteszk fonákja is megmutatkozik.
Darvas Lili üvegcipőjét a mostani, Kapás Dezső rendezte felújításon a debütáló főiskolai hallgató, Pap Vera húzza fel; ám ne feledkezzünk meg közvetlen elődjéről sem: az 1924 utáni egyetlen budapesti reprízen, a Petőfi Színház 1962-es zenés változatában Domján Edit volt a kis cselédlány. Varsányi Irén egykori szerepét, Adélt, Sennyei Vera után játssza most Szegedi Erika, míg Hegedűs Gyula, majd Agárdy Gábor után Benkő Gyula lesz Sipos úr, a mogorva műbútorasztalos.
Lakodalmi vendégek, két szegény ember.
Történik a külső Józsefvárosban.
Először adták a budapesti Vígszínházban, 1924-ben.
Díszlettervező: Fehér Miklós
Jelmeztervező: Jánoskúti Márta
Szcenikus: Éberwein Róbert
A rendező munkatársa: Dobák Lívia
Rendező: Kapás Dezső
Bemutató: 1978. május 4., 19:00, Vígszínház