Harmincéves vagyok
Rendező: Marton László
musical dokumentumokból
írták: Bereményi Géza, Kern András, Marton László
és Radnóti Zsuzsa
történelmi dokumentumok, Szirmai Rezső pszichoanalitikus beszélgetései és Szilágyi János riportjainak felhasználásával
Közismert és alig ismert dokumentumok, felidézett és eltemetett emlékek, számtalanszor megidézett tragikus vagy anekdotikus pillanatok, nagy horderejű történelmi események és kis emberi drámák; így él bennünk a háború és a felszabadulás. Az idősebb generáció életreszóló, közös élményanyaga, a fiatalabb generációnak pedig másodkézből kapott történelem.
Mit jelent ennek a fiatal generációnak ez az időszak? Mire emlékeznek, mi a véleményük róla, érdekli-e őket egyáltalán, vagy csak a jelen bűvöletében élnek? Unják vagy kíváncsiak rá, szerencsés nemzedéknek tartják-e magukat, hogy kimaradtak ezekből a nehéz időkből vagy épp ellenkezőleg szerettek volna-e akkor élni, amikor az embernek nap mint nap bizonyítania kellett, hogy mennyit ér.
Ezekre a kérdésekre keres választ a „Harmincéves vagyok” című dokumentumokról szóló musical. Szereplői váltakozva, hol egy-egy történelmi eseményt villantanak fel a múltból különleges formában (tánciskola, vívóverseny, bírósági tárgyalás hangulatát idézve fel), hol pedig visszatérve a jelenbe, ezekhez az eseményekhez kapcsolódó emlékeiket, véleményeiket, érzelmeiket mondják el. A felidézett jelenetek kiválogatása látszólag rögtönzésszerű és lehet, hogy egy történész nem is mindegyiket tartaná fontosnak, de ezek azok a történelmi események és személyek, amelyek a darab szereplőit érzelmileg felkavarják, gondolatilag állásfoglalásra kényszerítik, mert felidézésük közben saját életükkel kapcsolatos problémáikkal is találkoznak.
Petschauer Attila, a múlt idők legendás kardvívójának tragikus pusztulása, a Kossuth-híd felépítésének heroikus története, egy pszichoanalitikus beszélgetése a halálraítélt háborús bűnösökkel, gunyoros kifigurázása egy elképzelt 30 éves érettségi találkozónak, amelyet a háborút átélt apák ünnepelnek, egy tragikus vallomás a háborúban elvesztett és soha nem ismert apáról, egy ingerült kifakadás az apák történetei és intelmei ellen, a Szabad Európa Rádió parodizálása, emlékek, témák, vélemények és események látszólagos rendezetlen kavargásban, a múlt és a jelen síkjának állandó váltogatásával követik egymást a „Harmincéves vagyok” című musicalban. Ezt a kavalkádot azonban művészileg mégis egységbe kovácsolja az a szándék, hogy ezzel a darabbal egy fiatal nemzedék kíván tisztelegni szüleik megszenvedett múltja előtt, úgy, hogy közben felidézi ezt a múltat, egyúttal önmagáról is vall.
Korabeli slágerek és mai életérzést kifejező Presser-Adamis dalok, látványos koreográfia és a színház szinte valamennyi fiatal színésze a remélt biztosíték arra, hogy a Vígszínház ismét egy olyan musicalt mutat be, amely elnyeri majd a közönség tetszését.
közreműködik: Apostol együttes / Wastaps együttes
zene: Presser Gábor
versszöveg: Adamis Anna
díszlettervező: Fehér Miklós
jelmeztervező: Jánoskúti Márta
dramaturg: Radnóti Zsuzsa
koreográfia: Györgyfalvay Katalin
rock and roll koreográfia: Gesler György
vívás: Pintér Tamás
történész szakértő: Karsai Elek
ügyelő: Bartos László, Czimber Lívia
súgó: Surányi Imréné
a rendező munkatársa: Deák Rózsa
rendező: Marton László
ősbemutató: 1975. március 14. 19:00, Vígszínház