Igó Éva kapta idén az Iglódi István-emlékgyűrűt

2023. 05. 17.

Igó Éva kapta idén az Iglódi István-emlékgyűrűt

Meglepetéssel zárult a Vígszínház Kabaré című előadása tegnap a Vígszínházban. A tapsrend közben ugyanis Iglódiné Fábry Zsuzsa és Rudolf Péter ünnepélyesen bejelentette, hogy idén Igó Éva Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész kapja az Iglódi István-emlékgyűrűt.

Iglódi Istvánról, a Pesti Magyar Színház – korábbi Nemzeti Színház –2009-ben elhunyt igazgatójáról elnevezett díjat özvegye, Iglódiné Fábry Zsuzsa alapította 2011-ben, hogy ezzel is ápolja férje emlékét. Az elismerést minden év májusában olyan színművésznek adják át, aki szoros kapcsolatban volt a legendás színésszel, színházigazgatóval, rendezővel. Az Iglódi-emlékgyűrűt az alapítás óta Kubik Anna, Rancsó Dezső, Auksz Éva, Jegercsik Csaba, Soltész Bözse, Méhes László, Pápai Erika, Őze Áron, Gregor Bernadett és Cserna Antal vehették át.

A díjátadás az utóbbi években teljes titokban szerveződik, így a díjazott valóban csak az átadás pillanatában tudja meg, hogy ő kapta az elismerést. Igó Éva a Kabaré című előadás tapsrendje közben vehette át az emlékgyűrűt. Iglódi István többször rendezte Igó Évát, többek között a Vígszínház 1987-ben bemutatott Csókos asszony című előadásban, amiért a művésznő elnyerte az Emerton-díjat. A közös munkák során mély és meghatározó szakmai kapcsolat alakult ki közöttük.

Iglódi István Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, a Pesti Magyar Színház egykori igazgató-főrendezője, a Nemzeti Színház örökös tagja 1944. április 29-én született Magyarbólyon. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán színészként 1966-ban, rendezőként 1968-ban végzett. Pályáját a Nemzeti Színházban kezdte, ahol 1973-ig volt tag. Ezt követően a 25. Színházban dolgozott, majd a Népszínház színész-rendezője lett. 1982 és 1990 között a József Attila Színház főrendezője, később ismét a Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1999-től haláláig ugyanennek, akkor már Pesti Magyar Színházra átnevezett intézménynek az igazgatója volt. 30 évig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol egyetemi docenssé nevezték ki. Számos tévéfilmben és színdarabban szerepelt, többek között a Hogy szaladnak a fákban, A tizedes meg a többiekben, A koppányi aga testamentumában, a Nem várok holnapigban, a Beszélő köntösben, az Utazás a koponyám körülben és az Elveszett illúziókban.