Lukács Sándor

Mis­kol­con szü­le­tett. Gimnáziumi éveiben sokat szavalt, és irodalmi színpadoknak, színjátszó köröknek volt a tagja, ennek ellenére nem vezetett sima út a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ugyanis csak negyedik próbálkozásra vették fel. A színművészeti előtti éveket a Tháliában és a Nemzeti Stúdiójában töltötte segédszínészként, majd 1968-ban felvételt nyert Simon Zsuzsa osztályába.

Főiskolai gyakorlatát a Vígszínházban végezte el, majd 1972-ben, a diploma megszerzése után Várkonyi Zoltán szerződtette a Víghez, és így tagja lett annak a legendás vígszínházi társulatnak, amelyet többek közt Benkő Gyula, Bilicsi Tivadar, Bulla Elma, Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Páger Antal, Ruttkai Éva, Somogyvári Rudolf, Sulyok Mária, Tomanek Nándor és Tordy Géza neve fémjelez.

Első főszerepe a Kapás Dezső rendezte Don Juan volt, de késpbb szerepelt a hetvenes évek két nagy sikerdarabjában is, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról-ban és a Harmincéves vagyokban.

Pályája a mai napig töretlen, a hosszú évtizedek során – nagy államférfiakat vagy épp gaz csábítókat megformálva – hiteles alakítást nyújtott klasszikus és modern drámákban, vígjátékokban egyaránt. A Vígszínházban töltött 50 év alatt közel 120 szerepben láthatták őt a nézők. Emlékezetes alakításai között ott van Horace a Nők iskolájában, XIV. Lajos az Őfelsége komédiásában, Roy az Angyalok Amerikában című darabban, Woland A Mester és Margaritában, a Protestánsok, a Vak Béla király, illetve a Rubens és a nemeuklideszi asszonyok főszerepe.

Kiemelkedő színházi alakításai mellett csaknem száz filmben, tévéjátékban és sorozatban szerepelt, köztük olyanokban, mint például a Beszterce ostroma, a Madárkák, a 141 perc a befejezetlen mondatból, a Mephisto, a Kreutzer szonáta, A Hídember és az Aranyélet.

Szinkronhangként is gyakran hallhatjuk gyönyörű orgánumát, többek között ő Alain Delon magyar hangja is.

A színház mellett az írásnak is sok időt szentel. Hat verseskötete jelent meg: Szökés, Elrejtett hangszerek, A mulasztás ideje, Valaki szólított, Az elűzött álom és Kikötő.

Munkásságát számtalan szakmai díjjal és állami kitüntetéssel ismerték el. 1978-ban Já­szai Ma­ri-dí­jat, 1990-ben Ér­de­mes Mű­vész ki­tün­te­tést kapott, 2007-ben Prima Primissima és 2013-ban Kiváló Művész lett, 2016-ban pedig Kossuth-díjban részesült. 1993-ban Rutt­kai Éva-em­lék­gyű­rűt ka­pott, há­rom­szor nyer­te el a Víg­szín­ház Ajtay An­dor-em­lék­dí­ját, 2007-ben Har­sá­nyi Zsolt-em­lék­díj­jal, 2015-ben Roboz Imre Mű­vé­sze­ti Em­lék­díj­jal, 2022-ben pedig Vígszínház-díjjal ju­tal­maz­ták.

Nős, felesége Maráczi Mária, házasságukból egy fiuk, Lukács Máté született.

Weboldal

He­ge­dűs Gyu­la-em­lék­gyű­rű (1974)
Filmkritikusok díja (1978)
Já­szai Ma­ri-díj (1978)
Ér­de­mes Mű­vész (1990)
Rutt­kai Éva-em­lék­gyű­rű (1993)
Ajtay An­dor-em­lék­díj (1991, 1996, 2009)
Erzsébet-díj (1991)
Ruttkai Éva emlékdíj (1993, 2019)
Pro Urbe Miskolc (2003)
Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2005)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005)
Har­sá­nyi Zsolt-em­lék­díj (2007)
Prima Pri­mis­si­ma-díj (2007)
Bi­li­csi-díj (2009)
Pro Urbe Bu­da­pest-díj (2009)
Ki­vá­ló Mű­vész (2013)
Roboz Imre Mű­vé­sze­ti Em­lék­díj (2015)
Kos­suth-díj (2016)
Kazinczy-díj (2016)
Tolnay Klári-díj (2021)
Budapest XIII. kerületének díszpolgára (2022)
Vígszínház-díj (2022)
Budapest I. kerületének díszpolgára (2023)