Elhunyt Krisztiáni István

2025. 04. 04.

A Vígszínház társulata mély fájdalommal adja hírül, hogy 82 éves korában, április 2-án elhunyt szeretett kollégánk, a magyar színházi élet egyik meghatározó háttérmunkása, Krisztiáni István, a Vígszínház legendás szcenikusa, aki több mint hat évtizedes munkájával maradandó nyomot hagyott a hazai és nemzetközi színpadokon.

Pályáját 1961-ben kezdte a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházban, ahol díszítőként dolgozott, és ahol már korán megmutatkozott kivételes tehetsége, esztétikai érzéke és elkötelezettsége. Dolgozott a Déryné Színháznál, Kaposvárott, a Madách Színházban, de hivatásának igazi otthona a Vígszínház lett, ahol évtizedeken át meghatározó szerepet játszott mint színpadmester, majd szcenikus.

Neve összefonódott a hazai színháztechnika fejlődésével. Munkásságát mindig a precizitás, a kreativitás és a csapatmunkába vetett hite jellemezte. Szenvedélyesen hitt abban, hogy a látvány csak akkor lehet tökéletes, ha minden részlet összhangban van. Nem csupán technikai kivitelező volt, hanem alkotótárs, aki pontosan értette a rendezők és tervezők szándékait, és segített azok megvalósításában.

Pályafutása során több neves tervezővel dolgozott hazai és külföldi produkciók díszletein. Nevéhez fűződnek legendás előadások Szentendrén, a Margitszigeti Színházban, a Szegedi Szabadtéri Játékokon és a Papp László Sportarénában is.

“Munkám során napra készen kell lenni anyagismeretben, árak ismeretében, azzal, hogy mit tudunk saját műhelyekben megvalósítani, és hogy milyen technikai megoldások igényével melyik külsős céget lehet megkeresni. Szorosan együtt kell működni a díszlettervezőkkel, hogy a különböző kívánságokat megfelelően ki tudjuk elégíteni, illetve az ötleteiket az adott technikai és gazdasági keretek között meg lehessen valósítani. Úgy kell a földön járnunk ezekben a nehéz gazdasági időkben is, hogy a színvonalból ne kelljen engednünk. Néha azt a megjegyzést kapom, hogy egy-egy szcenikai megoldást túlbiztosítok, de én szeretek nyugodtan aludni, és a  néző azért ül be az előadásra, hogy biztonságos és tökéletes látványt kapjon.” – mesélte egy interjúban.

Munkásságát számos kitüntetés kísérte: háromszor lett kiváló dolgozó, Szentendre város plakettjének birtokosa, miniszteri dicséretek, Várkonyi Zoltán-emlékérem, a Magyar Köztársaság Ezüst és Arany Érdemkeresztje, valamint a színházi műszaki élet egyik legrangosabb elismerése, a Tolnay Pál-életműdíj.

Krisztiáni István szerénysége, szakmai alázata, a színház iránti elkötelezettsége, és az a képessége, hogy kollektívák motorja tudott lenni, mindannyiunk számára példaértékű marad. Több fontos és nélkülözhetetlen munkatársunk is az ő keze alatt nőtt fel, és tanulta meg a szakma fortélyait.

“Az egész olyan, mint egy nagy család. Ezért is szeretek itt, a Vígszínházban lenni, mert mindenkinek megvan a saját feladata, a saját helye, és így nagyon célratörő, szép munkát lehet végezni. Nem lehet mellet döngetni, hogy „megcsináltam”, mindig többes számban kell beszélni, mert a feladatokat csak közösen tudjuk megoldani. Talán szerénységnek hangzik, de ez az igazság. Lehet, hogy én találok ki valamit, de többnyire inspirálnak a munkatársaim, és azt közösen valósítjuk meg. Jó az összhang a világosítókkal, hangosítókkal, kellékesekkel, és ez az egész produkció összhatásán is meglátszik. Ez egy nagyüzem, három színpadon sok-sok bemutató egymás után, és mindegyik nagyon igényes. (…) Minden napnak megvan a maga sikerélménye, és a sok fárasztó munkáért kárpótol a bemutató és az előadások sikere. Nagyon jó érzés nekem, hogy ha megvalósul egy-egy tervezői elképzelés, és a rendező is azt látja a színpadon, amit szeretne, a színészek pedig jól érzik magukat a díszletben.”

Krisztiáni István életét nem a rivaldafény, hanem a háttér precíz, láthatatlan munkája töltötte ki. Olyan ember volt, aki valódi értéket teremtett – szeretettel, odaadással, szerényen, csendben, de felejthetetlenül.

Emlékét megőrizzük.

Fotó: Koncz Zsuzsa