Bulla Elma

színésznő
(1913-1980)

Pozsonyban nevelkedett, táncolni tanult. Pályáját német nyelvterületen Munczi Bulla néven, gyerekszínészként kezdte. 1926-30-ban Max Reinhardtnál játszott. 1934-ben szerződtette a Belvárosi Színház. 1936-os híres Johanna-alakításával (Bernard Shaw drámájában) a m. színészet élvonalába került. 1938-ban szerződött át a Vígszínházhoz. A háború után a Belvárosi Színház tagja volt, de rendszeresen játszott a Vígszínházban, és fellépett a Művész Színházban is. 1951 végén, a Belvárosi Színház megszűntével A Magyar Néphadsereg Színházához helyezték, amelynek (1960-tól Vígszínház néven) haláláig tagja maradt. Szelídséget sugalló törékenysége szélsőségesen izzó szenvedélyeket rejtett. Kissé száraz, színtelennek ható hangja átlelkesült a megformált figura indulataiban. Az igazi nagy színészek fegyelmezettsége, művészi alázata jellemezte játékát.

1956-ban Kossuth-díjjal, 1954-ben érdemes, 1960-ban kiváló művész díjjal tüntették ki.

Főbb szerepei:
Judit (Shaw: Az ördög cimborája);
Johanna (Shaw: Szent Johanna);
Édes Anna (Kosztolányi D.);
Candida (Shaw);
Hedvig (Ibsen: A vadkacsa);
Kate Keller (Miller: Édes fiaim);
Anya (Čapek: Fiaim);
Alvingné (Ibsen: Kísértetek);
Bettina Clausen (Hauptmann: Naplemente előtt);
Mónika (Mesterházi L.: Pesti emberek);
Lizzie (Nash: Az esőcsináló);
Lady (Williams: Orpheusz alászáll);
Mathilde von Zahnd (Dürrenmatt: A fizikusok);
Marthe (Kesselring: Arzén és levendula);
Bódogné (Szakonyi K.: Adáshiba);
Mme Arcati (Coward: Vidám kísértet);
Giza (Örkény I.: Macskajáték);
Ambra (Nicolai: Hárman a padon).

(forrás: MAGYAR SZÍNHÁZMŰVÉSZETI LEXIKON)