Bella
Rendező: Marton László
színmű két felvonásban, három képben
Amíg élt, rajongtak érte, vagy elutasították. Különös lénye, senkivel össze nem téveszthető stílusa, mindig viták kereszttüzében állt. Mostanában kezdjük újra felfedezni és megszeretni. Áradó zeneiségű mondatai, romantikus fűtöttségű, szenvedélyes hősei, – akiknek rajongását és epekedését egyszerre csodáljuk és megmosolyogjuk – újra életrekeltek és hatni kezdtek. Egy elsüllyedt kornak, egy elsüllyedt életérzésnek a hívei ők, akik ugyanolyan plasztikusan adnak hírt egy régen volt Budapestről, mint Krúdy Gyula alakjai.
A Bella azért kimagaslóan jó választás egy Szomory felújításra, mert az író saját maga ironizál önmaga és hősei felett, harsogóan vígjátéki szituációba helyezi lobogó szenvedélyű alakjait. Bella, a kis józsefvárosi polgárlány megszédül saját hangjának szépségétől és az őszülő halántékú Thurein-Ernőffy gróftól. A nagy szerelemnek nemvárt gyümölcse lesz. Bella gyermeket vár és a megszeppent gróf lelép. De kapóra jön Bella régi imádója, a szerelmi vallomásait hegedűn elzokogó fogorvos és az esküvőt gyorsan megtartják. Bellából híres énekesnő lesz, lábai előtt hever tucatnyi férfi; grófok, bárók, énekesek, kritikusok és maga Puccini, az ősz mester is. Thurein-Ernőffy gróf is megköveti és feleségül kéri. De a frigy most sem tud létrejönni.
Ez a megmosolyognivalóan egyszerű kis történet Szomory kezében ellenállhatatlanul mulatságos vígjátékká válik, amelynek művészi értékét és szépségét a csodálatos zengésű Szomory-stílus, hangulat és irónia adja meg.
(az előadás időtartama 3 óra, egy szünettel)
díszlettervező: Szinte Gábor
jelmeztervező: Wieber Marianne
rendező: Marton László
bemutató: 1972. május 25. 19:00 | Vígszínház