Rezeda Kázmér szép élete
Rendező: Kapás Dezső
játék a régi szép Budapestről, két részben
Krúdy Gyula művei nyomán színpadra írta: Kapás Dezső
Ady Endre verseire a zenét szerezte: Darvas Ferenc
Rezeda úr, hírlapíró, az 1914-re virradó szilveszter éjszakán új életet kezd – ki tudja hányadszor. Beleszeret Császár Fruzsinába, aki férjezett, úriasszony – és negyven éves. Rezeda úr újra visszatér az életbe, megszökik a nyilvánosházból, ahol úgy éldegélt, mint valami nyugdíjas: elvonultan és kényelmesen, a madám vendégszeretetét, gondoskodását, valamint szerelmét élvezve. A negyvenéves Császár Fruzsinának ez az „utolsó szerelme” – s talán Rezeda úrnak is, aki már annyi nő kegyeit élvezte, de azt is tudja, hogy az igazi szerelem háromszor éri utol a férfit, de a harmadik földhözveri a legerősebbet, a legokosabbat is: „A harmadik szerelem elviszi a férfit, mint az ősz a mellbetegeket”. De van félnivalója Császár Fruzsinának is: attól tart, Rezeda úr hamar ráun és elhidegül, ezért a boldog szerelmi együttlét után előkeríti legjobb barátnőjét, aki a férfi szeretője lesz. Mivel még mindig nem elég biztos abban, hogy eléggé magához kötötte, a többi barátnőjét is előkeríti. Mindannyian szerelemre áhítozó férjes asszonyok, tehát úgy vélik, hogy Rezeda úr számukra is az „utolsó szerelem”, így aztán nagy lesz a forgalom a Rezeda úr által bérelt szerelmi fészekben.
Az egyik barátnő azonban valóban komolyan veszi Rezeda úr szerelmét, de miután rádöbben, hogy ő is csak egy a sok közül – öngyilkos lesz. Ezután már Rezeda úr is. megérti, hogy a véletlen egy romlatlan, tiszta lénnyel sodorta össze, csak éppen nem figyelt oda, megérti, hogy méltatlan szerepet játszott. Jóvá tenni már semmit sem lehet, talán nem is lenne képes rá: így hát újra „kivonul az életből”. És különben is, kitört az első világháború.
Igen, ez a háború előtti Budapest: „A királyság utolsó éveit élte, minden jel azt mutatta, hogy Pest a fulladásig jóllakott a gyönyörrel, bűnnel, étellel és itallal”. Az urak és hölgyek meg szerettek egy utolsót; enni, inni, mulatni kell egy utolsót, még végig kell enni az étlapot; az öngyilkosság, halál ugyanolyan divat, mint a shimmy, meg a foxtrott, s temetkezési vállalkozónak lenni békebeli foglalkozás.
A színpadon újra megelevenednek a régi tárgyak, bútorok, emberek, ételek, zenék, persze nem a múzeum pontosságával, hanem a mai színház eszközeivel, a mai ember iróniájával, vallomásával, hogy a régi Budapestről szóló játékot nézve, a hasonlóságok és különbözőségek láttán – önmagunkra eszméljünk.
Reméljük, hogy „A vörös postakocsi”-hoz hasonlóan, amely több mint 100 előadást ért meg, a „Rezeda Kázmér szép élete” is elnyeri majd a közönség tetszését.
(az előadás időtartama 2 óra 45 perc, egy szünettel)
díszlettervező: Drégely László m.v.
jelmeztervező: Wieber Marianne
dramaturg: Radnóti Zsuzsa
koreográfia: Fodor Antal
rendező: Kapás Dezső
olvasópróba: 1975. november 20., 10:30
bemutató: 1976. február 5., 19:00 | Vígszínház