Egy hölgy a maximból
(Osztrigás Mici)
Rendező: Várkonyi Zoltán
Fordító: Heltai Jenő
vígjáték három felvonásban
Kedves budapesti nézőim!
Tudom, sokan várják Budapestre érkezésemet, hiszen bizonyára itt is szeretnek, de azt hiszem, látni mindenki akar majd; valószínűleg azok is, akik bizalmatlanok Osztrigás Micivel szemben. Egyesek azt mondják, könnyűvérű és erkölcstelen vagyok. Könnyűvérű? Hát lehet. De erköcstelen!?... „Ezt a tésztát!” Erkölcstelen... az nem vagyok! Gyűlölöm a nagyképűséget, a képmutatást, az üres szólamokat és a hazugságot. Mindenütt szeretnek és hogy nem beszélek a világba, ezt bizonyítja az is, hogy Európa legelőkelőbb színházai (az angol Nemzeti Színház, a Comédie Française) versengenek értem. Alig győzöm a megtisztelő meghívásokat. Szerzőmet, Feydeau-t az utolsó években már mindenütt, mint klasszikust emlegetik és annak a francia szellemnek egyik megtestesítőjét, amely a humor abszurditásából filozófiát tud csinálni.
Persze én az esztétikához nem értek, én a drága jó öreget életében is ismertem és csak azt mondhatom el róla, hogy nagyon szerette a derűt, az embereket, nagyon igényes volt minden sorában és soha egyetlen öncélú viccet sem nekem, sem szereplőtársaimnak a színpadon meg nem engedett. De nevettetni az úgy tudott, mint nagyon kevesen. Ezért szeretem én őt és ezért fognak megszeretni engem is.
Budapesti vendégszereplésem elé nagyon nagy örömmel, várakozással és nem kis szorongással nézek, de remélem, ez csak az első tapsig fog tartani.
A május 24-i bemutatóig sok szeretettel öleli Önöket,
Osztrigás Mici, a Maxim mulatóból
(az előadás időtartama 2 óra 45 perc, két szünettel)
zene: Fényes Szabolcs
versek: Szenes Iván
díszlettervező: Szinte Gábor
jelmeztervező: Láng Rudolf
rendező: Várkonyi Zoltán
bemutató: 1967. május 24., 19:00 | Vígszínház