A holtak hallgatása
Rendező: Várkonyi Zoltán
dokumentumok 2 részben
a Requiem egy hadseregért c. könyv nyomán
1943 januárjában a 2. magyar hadsereg a Donnál megsemmisült. Több mint százezren meghaltak vagy eltűntek. Az összeomlásnál jórészt a rendfokozat nélküli, egyszerű katonák és a munkaszolgálatosok pusztultak el, mert a háború akarói, a parancsnokok, tisztek, altisztek zömmel még jókor tudtak autókat, szánokat, vagy legalább egy lovat keríteni és életben maradni.
Ez a darab azoknak az ártatlanoknak az emlékét idézi föl, akiket akaratuk ellenére hajtottak ki a frontra, s akik jórészt odavesztek vagy megfagytak. Hiteles dokumentumok alapján, – melyek közül jónéhány eddig nem is került a nyilvánosság elé – idézi fel a romlásba rohanásnak azokat az éveit, és saját szavaikkal szólaltatják meg a vétkes vezetőket, Horthyt, Bárdossyt, Jány Gusztávot és a többieket, akik belesodorták Magyarországot ebbe a háborúba, és történelmének legsúlyosabb csatavesztésébe.
Ebben a teljesen újfajta szerkezetű, mozaikokból összeálló műben történelmi jelentőségű dokumentumok és megrendítő személyes emlékek váltják egymást, a szereplők pedig utcai ruhában lépnek színpadra, és mai szemünkkel és tudásunkkal, teljes nyíltsággal, a néző szeme láttára idézik fel és elemzik e történelmi tragédia okait és lefolyását. Úgyszólván nincs olyan magyar család, melyet ez a katasztrófa közelről vagy távolabbról meg ne érintett volna. Mi, akik ma élünk, kivétel nélkül őrzünk valamilyen emléket, adatot, részletet azokból az időkből. Ezeket akarja a darab kiteljesíteni és újra felidézni, hogy a nézőnek a megismerés kettős élményét nyújtsa.
(az előadás időtartama 2 óra 45 perc, egy szünettel)
díszlettervező: Fehér Miklós
rendező: Várkonyi Zoltán
ősbemutató: 1973. január 19., 19:00 | Pesti Színház