Bécs városa az erkölcsi romlás útjára lépett. Virágzik az alvilág, szaporodnak a bordélyházak, terjed a korrupció és a prostitúció... Vannak ugyanszigorú törvények, de se nem alkalmazzák, se nem tartják be őket. Az uralkodó tehetetlen, úgy dönt, egy időre átengedi a hatalmat egy tiszta erkölcsű, nemes lelkű férfiúnak, hogy állítsa ő helyre a morális rendet.
Egy sötét, havas téli éjszakán K, a földmérő megérkezik a faluba, ami fölött Westwest gróf kastélya tornyosul. K-t földmérési munkákra rendelték oda, de bármennyire is igyekszik feljutni a kastélyba, nem sikerül kapcsolatba lépnie a megbízóival, csak a helyiekkel, akik viszont gyanakodva fogadják. Lehet, hogy a kastély nem is létezik, de talán K sem földmérő, bár másnap jelentkezik nála két segéd...
Egy házasság éppen szétesőben, egy család már romokban, de a mcska természetű Maggie még foggal-körömmel kapaszkodik a reménybe, hogy mindent helyre lehet hozni, hogy kiábrándult férjével talán még vissza tudnak találni a szerelemhez és a boldogsághoz. Maggie bármire képes a házasságáért: talpon marad a jég hátán is vagy a forró bádogtetőn...
Mese hiénákról és sakálokról, az elveszett Atlantiszról, háborúról, halálról, Bálintról és Júliáról. Förtelmek és tünemények, és egy „résnyi ragyogás”, az ifjúság.
„Az intelligencia valódi jele nem a tudás, hanem a képzelet. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot…"
Ahogy feltérképezzük a kozmoszt, úgy térképezzük fel az emberi agyat, és próbáljuk felfedni titkait.