Darvas Iván 100. születésnapja

2025. 06. 03.

Darvas Iván a 20. századi magyar színházművészet egyik legkarizmatikusabb egyénisége volt. Filmszínészként rendkívüli népszerűségre tett szert, bár ő elsősorban színpadi színésznek tartotta magát. Pályafutása meghatározó közel két évtizedét a Vígszínházban töltötte, kivételes tehetsége ott teljesedett ki. Június 14-én, születésének 100. évfordulóján egy különleges Víg Társalgó esttel emlékeznek rá a Víg Szalonban, ahol egykori pályatársai és kollégái – Halász Judit, Kútvölgyi Erzsébet, Kovács István és Lukács Sándor – osztják meg személyes történeteiket és közös emlékeiket. A Vígszínházban pedig fotókiállítás nyílik, amely a teátrumhoz köthető legemlékezetesebb pillanatait idézi fel.

„Különös módon minél régebben vagyok színész, annál jobban félek a bemutatóktól. E félelem ellenére és öreg ember létemre még mindig itt lábatlankodom, az azért van, mert vágyom a szent pillanatokra, amelyekkel ez a játék olykor megajándékoz. Amikor titkot tudok meg önmagamról vagy a partnereimről. Olyasmit, ami nem feltétlenül és nem automatikusan derül ki. Csak a kegyelmi pillanatokban. Ilyenkor mintha villám hasítana bele a sötét éccakába, megvilágítja a tájat, s rádöbben az ember, hogy hol is van. Utána újra sötét lesz, de a világosság emléke megmarad, és segít a tájékozódásban. Vannak játszótársak, akikkel sűrűbben jönnek létre ilyen pillanatok. Én ezért szerettem a Vígszínházat, mely az egyetlen fix pont volt az életemben. A Várkonyi Zoltán köré szerveződött társulatban töltött 19 évet színészi pályám legszebb és legjelentősebb korszakaként tartom számon. Akkor és ott olyan játszótársaim voltak, akikkel sok titkot megtudtunk a bennünk rejlő és a körülöttünk lévő világról” – mesélte egykor Darvas Iván, a pályafutásának ötvenedik évfordulója kapcsán készült interjúban.

Darvas Ivánt páratlan eleganciája, utánozhatatlan sármja, intellektusa, fanyar humora és szikár tartása igazi ikonná avatta. Jellegzetes beszédmódja, különös hanghordozása szinte védjegyévé vált. Játékának belső izzása, ahogy a legapróbb rezdülésekből is sorsot tudott formálni, egyszerre volt zavarba ejtően személyes és elemi erejű. 1965 és 1989 között volt a Vígszínház tagja, majd, amikor elérte a nyugdíjkorhatárt, szabadúszó lett. Válogatott a színházi és filmes ajánlatok között, a Vígszínházban is játszott, de már nem társulati tagként.

A teátrumban látható fotókiállítás minden vígszínházi szerepét bemutatja, valamint beszámolókkal és interjúrészletekkel idézi fel kivételes pályafutását. A Víg Szalonban pedig egykori pályatársai és kollégái – Halász Judit, Kútvölgyi Erzsébet, Kovács István és Lukács Sándor – emlékeznek rá. A Szegő János vezette beszélgetésben előadásrészleteken, fotókon, és Darvas Iván írásain keresztül idézik fel a kivételes színész és karakteres gondolkodó alakját. A programról egy szerkesztett felvétel is készül, ami a későbbiekben a teátrum Youtube csatornáján lesz elérhető.

„Paradoxnak tűnik, de attól tartok, ez az igazság: a színész nem este héttől tízig játszik. Épp megfordítva áll a dolog: napközben játszunk. Bizony, a teátrum szent dolog. Minden, ami ezen kívül esik, esetleges, homályos, de este hétkor felmegy a függöny, és minden értelmet nyer, világossá válik és tisztán áttetszővé, akár a kristály. Bizony a teátrum deszkái csakugyan a világot jelentik a komédiásnak.”

Víg Társalgó, Darvas Iván 100. születésnapja: https://www.vigszinhaz.hu/Vig_Tarsalgo